Bailey szerint meghalsz...

2009.10.16. 22:47

Ez egy apró kis történet kedves tanárunkról, aki annyira félt minket, hogy szinte meg sem mozdulhatunk az óráin. Kb. 3 éve tanít minket évről évre magasabb óraszámban. Ez évről évre el is szomorít minket. Hatalmas szakértelme a nyelvek terén felülmúlhatatlan és megkérdőjelezhetetlen, bár akkor is artikulál, amikor nem is beszél. Ezt mi egyszerűen az agybajára fogjuk.

Egy kicsit a tanítási módszereiről...
Na olyanja nincs! A számonkérései nevetségesek, viszont könnyű jó jegyet kapni (tanulás nélkül is). Többnyire ezt alkalmazzuk. Minden probléma nélkül képesek vagyunk átugrani 3-4 anyagot aztán egyszer visszatérünk rá, de tökmindegy mert az előző 10-et sem tanultuk meg. Persze Ő ebből semmit nem sejt, mert mindig 5-öst kapunk tőle (a semmire).

Tehát van az órarendünkben heti 4-6 óránk a többi fölösleges tantárgyon kívül, amin semmit nem csinálunk. Viszont minden órán szakadunk a röhögéstől. Ez azért is lehet mert nem tud fegyelmet tartani, meg azért, mert értelmetlen és összefüggéstelen beszólásai vannak. Erről fog szólni a mai postom.


Tehát Bailey, ahogy azt már az előbb is mondtam összefüggéstelenül tanít és beszél. Az egyik félelme a diákok kedvenc unaloműző tevékenységéhez kapcsolódik,a székkel való hintázáshoz. Erre vannak különféle megfogalmazásai is:

-"Kisfiam NE hintázz, mert meghalsz..."

-"Ne üjjél hanyatt!" (Ez a kedvenceim közé tartozik) (A kisfiamra meg visszatérve,közünk nincs egymáshoz szal nemtom mit oszt...)

Van egy másik, számára éleveszélyesnek vélt tevékenység -ami szintén elengedhetetlen unaloműzési forma-, a tollrágás. Ezt gondolom mindenki ismeri. Ezzel kapcsolatban az a beteges félelme van, hogy lenyeled. Most gondolj bele... Nyugodtan rágcsálod a tolladat, mert olyan kibaszott unalmas az órája hogy az hihetetlen, és véletlenül az egész kibaszott toll lecsúszik a torkodon. Ha ilyen aberrált vagy, akkor meg is érdemled, hogy megfulladj... Erről majd egy másik postban...

Van egy harmadik félelme. Amikor vele van óránk akkor ugye bármi történik velünk, az az ő felelőssége. Ez nála olyan formában jelenik meg, hogy óra vége előtt 5 perccel is csak félórás könyörgés után enged ki a teremből, akárhova megyek. Legnagyobb félelme az,hogy ha kimegyek a teremből és valahogy kijutok az iskolából is akkor elüt a villamos. Ezzel az a probléma, hogy 50km-es körzetben még villamos hang sincs nemhogy villamos.

A lényeg az ,hogy akármit csinálsz, abba belehalhatsz.

"Néha" elkalandoznak a gondolataim órákon, és egyik ilyen alkalommal megálmodtam a véget... Bailey a tanári asztalnál ül és valami megmagyarázhatatlan gondolkodási folyamat közepette elkezdi rágcsálni a tollát. Már csak egy kis csuklásra várunk, ami be is következik és lenyeli a tollat. Ekkor elkezd kapálózni, ami egy őrült hintázásba megy át. A mozdulatsor befelyezéseként eldől és elterül a földön. De ez még mindig nem elég, mert amig félig kábultan forgolódik a földön valami zajt hall... Hát nem a 22-es villamos? DE AZ!!! És mire ő ezt feldolgozza, már késő... Ha velünk megtörténhet, akkor vele is...;)

Written by: Tompykaa

A bejegyzés trackback címe:

https://atloavason.blog.hu/api/trackback/id/tr621455130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása